Az őz Eurázsiában igen elterjedt. Az európai őz korábbi keleti irányban a Baltikum-Fekete-tenger között húzódott elméleti határig terjedt, napjainknak azonban már elérte az Ural-Volga vidékét. Előfordul Skandinávia déli részén, valamint Kis-és Elő-Ázsiában. A nálunk megtalálható alfaja Közép-Európa leggyakoribb és egyben legkisebb „nagyvadja”.
Magyarországi elterjedése:
A legjobb bakok a Tisza és a Kőrös folyók mentén, Szolnok és Békés megyében fordulnak elő. A Dunántúl őzállománya is jelentős, minősége közepes. Legfőbb élőhelye a szétszórt, mezőkkel és rétekkel tarkított erdőszélek cserjékben és aljnövényzetben gazdag, ritka faállományai. Kora nyáron szeret a földeken és a magas gabonában heverni.
Trófeája az agancs, melyet a bak visel és minden évben levet.
A Magyarországon terítékre hozott őzek trófeái a világelsők között szerepelnek, bizonyítván a hazai őzgazdálkodás kiemelkedő színvonalát.
Az őz vadászati idénye:
Az őzbak vadászata április 15-ével kezdődik. A vendégeink nagy része ezt az időszakot választja, ekkor lehet a legjobb bakokat puskavégre kapni. Vadászati szempontból különleges élményt nyújt az üzekedési időszak, mely július 3. hetétől augusztus közepéig tart. Az őzet síppal hívják be, amely különleges atmoszférát teremt a vadászathoz. A vadász síppal utánozza az őzsuta hívó, vagy panasz hangját, s ilyenkor még a máskor oly óvatos, öreg bakok is puskavégre kerülhetnek. Gyakran nem az a vad reagál a leggyorsabban a hívásra, amelyre számít a puskás ember, ekkor az is előfordul, hogy az egész tavaszi szezonban nem látott bakok felbukkanhatnak és terítékre kerülhetnek.
Vadászati mód:
Őzre magaslesről, cserkelve vagy barkácsolva vadászunk. Az őzbakvadászat nyáron kiegészíthető vadkacsa és gerlevadászattal éppúgy, mint a vaddisznó elejtésével.
